Gyere Pindúr....avagy ne görcsölj rá! :)

Szia! Ma még folytatom a történetemet. Szóval eljött az a pillanat, amikor időpontot kértem a Kaáliba. El mentünk , és ott végre azt éreztem, hogy én vagyok  a fontos. Ott úgy néztek rám, mint egy leendő kismamára, és ez már önmagában erőt adott. Az első konzultációra vittünk magunkkal minden papírt, amit eddig kaptunk. Az orvos, aki fogadott minket tömören, lényegretörően és szűkszavúan beszélt, mégis sokkal többet mondott, mint az előző orvosaim. Nem kedveskedett, nem mosolygott végig, de mégis éreztem a törődést, éreztem azt, hogy a szaktudását rám fordítja, nekem adja. Azóta többször voltunk már, és a humorát is megcsillogtatta, mert az is van neki, ám ez soha nem sértő, vagy bántó. Azóta is ha megyünk számomra nem egy megterhelő újabb orvosi vizsgálat, hanem egy energialöket, hogy tovább csináljam, és tovább tudjunk küzdeni.        

Szia! Utoljára ott hagytam abba, hogy ismét váltottam orvost. Na de a hülye fejemmel, hova mentem? Hát persze, vissza. Gondoltam mégiscsak adjunk esélyt az én nőgyógyómnak, ő ismer engem, hátha előrébb jutunk. Visszamentem. Örült nekem, s a pénzemnek még inkább. Elkezdődtek megint a Clostylbegit kúrák, és az ultrahangra járkálások, amikoris mindig adtam pénzt, pedig nem magánrendelésre jártam, csak "normális" ellátásra vágytam. Eljött az ideje a sokadik Clostylbegites hónap után, hogy csináljunk egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, mert lehet, hogy teljesen feleslegesen szedem a gyógyszereket. 2013. március 26-án befeküdtem a  kórházba, másnap műtöttek laparoscopos módszerrel. Indoklás: így egyszerre megejthető a petevezeték átjárhatósági vizsgálat a hasüregi tükrözés, és ha valami gond felmerül, akkor jó eséllyel segíteni is tudnak, mert ezt altatásban végzik. Nem gondoltam nagy valamire, de amikor kezdtem felébredni, akkor éreztem, hogy ez jobban meg fog viselni...

Szia! Akkor most folytatom a mi történetünket. A szünet után, amikor "nem görcsöltünk rá", és mégsem sikerült, orvost váltottam. Az új orvosom már egy meddőségi alapítvány orvosa, gondoltam ő lesz az "én emberem". Elkezdtünk hozzá járni,  ő már megvizsgálta a páromat. Nála minden rendben találtak. Én havonta minimum kétszer kellett menjek, már másféle gyógyszereket is felírt, nem csak Clostylbegitet. Nála szedtem Estrofemet, Estradiolt, Duphastont és a jó öreg Clostylbegitet.Ultrahangra is mentem, plusz a gyógyszerek, átlagba havonta kétszer. Azonban akármikor telefonáltam jóformán azt sem tudta ki vagyok. Ugyanez személyesen. Mindig Ádámtól és Évától kezdtük, hogy mikor mit szedtem, most hol tartunk, én éreztem magam kellemetlenül. Ez ment jó pár hónapig eredménytelenül, és mivel ez már magánrendelés volt, nála is ott hagytam egy csomó pénzt. Amit ugye az ember nem sajnálna, ha sikerülne az, ami az életemben a legfontosabb dolog lenne, de így eredménytelenül már ...

Szia! Ismét jelentkezem. A Facebook-on, a neten és a médiában is a napokban nagy port kavart egy kismama beszámolója, aki egy -nem magán- kórházban "ellenszolgáltatás nélkül" szülte meg a kisbabáját, és amit tapasztalt az kritikán aluli volt.Pár hónappal szülés után megszólalt.Azóta hallhattunk ilyet is, olyat is a témával kapcsolatban, kapott ő is hideget és meleget is. Ezeket olvasva, és a témában megszólalókat hallgatva bennem is ambivalens érzések kerekedtek, de inkább az ő véleménye felé húz a szívem, saját tapasztalataimból kiindulva. A helyzetünkből adódóan évek óta heti, havi rendszerességgel járok nőgyógyászhoz.Az évek alatt háromszor váltottam orvost, jelenleg én is magánorvoshoz járok egy magánintézménybe. Mikor eldöntöttük, hogy jöhet a baba, nagy örömmel és lendülettel vágtunk bele.Egy következő alkalommal azt is elmesélem mit éltem át az "első" alkalommal, amikor már "élesbe" csináltuk. :) Most a témánál maradva folytatom tovább a tört...

NE GÖRCSÖLJ RÁ!   Ha annyi húszezresem lenne, amennyiszer hallottam már ezt a mondatot, akkor még az unokáimnak se kellene dolgozniuk. Igen.....nagyon sokszor mondták már nekem, legtöbbször azoktól hallottam, akiknél 1-2 hónapon belül már jött is a baba :).Eszükbe se jutott, hogy "ne görcsöljenek rá", mert nekik nem kellett. Életem tanácsai közül, ezt hallottam legtöbbször, és ezzel tudok a legkevésbé kezdeni valamit.Azért próbálkozom megfejteni a titkot!   Annyit magamról, hogy 32 éves leszek, és 28 éves korom óta szeretnénk babát a párommal, akivel kilenc éve élünk együtt. Már öt éve voltunk együtt,amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kisbabát, és semmit sem tettünk másképp, mint más párok. Mint a "ne görcsölj rá" emberek .De a gólya nem jött. Mifelénk nem jár...:)