Férfiszemmel

Sziasztok!

Ismét jelentkezem, mégpedig egy kicsit elrugaszkodva az eddigi "komolyabb" bejegyzésektől. Hétvégén ismét sikerült beszélgetnem egy házaspárral, akiknek két gyönyörű gyermekük van, ikrek, egy kisfiú, egy kislány.

Nagyon kedvesek voltak, és aminek külön örültem, hogy a házaspár férfitagja is leült velem beszélgetni, feltehettem neki a kérdéseimet, és nagyon érdekes, számomra tanulságos beszélgetés volt. Megkérdezhettem, hogy őt hogyan érintette az az időszak, amíg vártak a babára, babákra, az orvosok, nőgyógyászok, gyógyszerek "bűvöletében" ciklusról ciklusra.
Amikor velem szemben ült és hallgattam egy pillanatra olyan volt, mintha az én páromat hallgattam volna. Az Ő gondolatait hallhattam egy idegen férfi szájából. Ugyanazokat a mondatokat sorolta nekem, amiket én is milliószor mondtam el a páromnak. Hogy nekem miért nincs gyerekem? Hogy .......neki.......... lehet, nekem nem? Mi lesz, ha nem lesz gyerekünk? Ha nem lehet gyerekünk, elhagysz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések, amelyek nálunk is előkerültek nem egyszer, nem kétszer. Ő ugyanezeket sorolta. Látszott rajta, hogy ő is sokszor hallotta ezeket, és elmesélte azt is, hogy férfiként, férjként ő mit gondolt ezekről a kérdésekről.
Hogy hülyeség! Röviden így foglalható össze. Az látszott. hogy ő is nagyon szereti a feleségét. Ő is megnyugtatta, hogy soha nem hagyná el, hogy ilyeneken, hogy másoknak miért van, és neki miért nincs nem is kell töprengeni, mert LESZ. Ő volt az, aki lelket tudott önteni a feleségébe, aki pozítivan tudta látni a holnapot és a mát, aki segített abban, hogy a feleségének legyen ereje előre menni, és aki már látta, hogy ha időbe is telik, szülők lesznek.
Szóval ebben a helyzetben ő volt a "biztos hátország". Ami nagyon sokat számít! Tudom magamról. Egy férfi ezt a problémát sokszor könnyebben tudja kezelni, nem "görcsöl rá".
És ismét eljutottunk ide. Szóval nem kell rágörcsölni :).
És meg kellett állapítanom, hogy a fentebb említett kérdések özöne - férfiszemmel nézve - sokszor már idegesítő, lehangoló, és esetleg unalmas is!Ne feledjük évekig hallgatni valamit - amiben mi nem hiszünk, és negatív is! - valóban unalmas és idegesítő.
A beszélgetés végén az jutott eszembe, hogy a "picsogást" - én így hívom  :) - be kell fejezni. Erre nők képesek problémák boncolgatása kapcsán. Nem hiszti, talán az önsajnálat egy női változatának nevezném, ami elhúzodó problémáknál szokta felütni a fejét :).
Szóval a picsogást befejezni, fejet fel, és amíg van előre lépési lehetőség, addig nem toporgunk egy helyben. Férfiszemmel ilyen egyszerű!
 Jó volt velük beszélgetni. Köszönöm nekik az interjút, és külön köszönet a férjnek, amiért megosztotta velem a gondolatait.