Örök hűség........másodszorra?
Sziasztok!
A tegnapi bejegyzésemet sokan megnéztétek, privátban keresett meg egy ismerős, aki egy családi történetet osztott meg velem a leírtakra reagálva.
Megengedte, hogy a "beszélgetésünket" itt megjelenítsem, azonban még a családi kötődést sem jelenítem meg, a névtelenség biztosítása miatt.
"Bár nálunk nem volt probléma a fogantatás körül, így aztán nem is úgy érzem, ennek a súlyát, mint ti, de egy biztos, hogy a gyermek a legcsodálatosabb ajándéka az életnek. Abban sem kételkedek, hogy megtépázza a kapcsolatokat ez a feszültséggel és aggodalommal teli várakozás. De egy jól működő kapcsolat is bármilyen(ennél sokkal kisebb) akadály miatt is meginghat. A ...rokonom....férje félrelépett egyszer, amikor nem akart már évek óta jönni a baba.De pár nap múlva visszament a feleségéhez, bocsánatot kért, és elmondta, hogy azért tette, mert nem érezte már magát férfinak. Viszont a félrelépés se tette helyre az önbecsülését, csak még a bűntudat is társult hozzá. Viszont nyárra várják a harmadik babát. És azóta is együtt vannak."
Köszönöm neki, hogy ezt megosztotta velem, viszont kértem, hogy egy riportot készíthessek a történet főszereplőjével.Mert nagyon sok kérdésem lenne hozzá. Többek között arra keresem a választ, hogyan kell nem rágörcsölni. Egy másik hasonló esetnél felmerült már, hogy esetleg a megcsalás indított el egy olyan lelki folyamatot, amiben már nem ragaszkodott görcsösen a kisbabához, sőt talán a házassághoz se :), és aztán jött a gólya. De ez csak találgatás, ezért szeretnék a fenti történet főszereplőjével - nevezzük az egyszerűség kedvéért Zsanettnek - elbeszélgetni.Érdekel az is, hogy Zsanett, hogy bocsátott meg a félrjének, maradéktalanul megbocsátott-e, valamint azt is, hogy a sokéves próbélkozás után természetes úton fogant-e a baba, vagy mesterségesen. Közben milyen lelki folyamatok játszódtak le Zsanettben, és a férjében. Szóval ezek mind nagyon fontosak lennének, mert továbbra is a lényeg, hogyan kell nem rágörcsölni, ahhoz, hogy idetaláljon a gólya.
Volt aki a tegnapi nap folyamán azt mondta - szintén családi, de nem saját tapasztalat alapján - hogy a megcsalást semmilyen szinten nem tartja elfogadhatónak, pláne nem ebben a helyzetben. Ő a családban lévő sokáig próbálkozó házaspár nőtagján évekig látta, hogy ez mennyire megviseli lelkileg, és ha erre még a férje megcsalta volna, akkor mondjuk úgy, hogy a feleségnek az egy érvágás lett volna.
Ezt az "állapotot" is sokan másképp viselik. Én magamról tudom, hogy hullámvölgyek jönnek-mennek évek óta, próbálkozom mindig előrébb jutni a folyamattal, de sajnos vannak időszakok, amikor borzasztóan elkeseredek. Ilyenkor jönnek a "mi van ha nekünk sose lesz gyerekünk?" kérdések, ilyenkor jönnek a könnyek, és egy-egy kisbabafotótól a falnak tudnék menni. Félreértés ne essék, én mindenkinek örülök, akinek van, vagy hamarosan lesz kisbabája. Nem az essik rosszul, hogy nekik lesz, hanem az, hogy nekem nincs. Szóval ezt az időszakot is mindenki másképp viseli, és mindanniyan mások is vagyunk, és a férjünk is más :), ezért nem ítélkezhetünk senki felett.
A tegnapi bejegyzésemet sokan megnéztétek, privátban keresett meg egy ismerős, aki egy családi történetet osztott meg velem a leírtakra reagálva.
Megengedte, hogy a "beszélgetésünket" itt megjelenítsem, azonban még a családi kötődést sem jelenítem meg, a névtelenség biztosítása miatt.
"Bár nálunk nem volt probléma a fogantatás körül, így aztán nem is úgy érzem, ennek a súlyát, mint ti, de egy biztos, hogy a gyermek a legcsodálatosabb ajándéka az életnek. Abban sem kételkedek, hogy megtépázza a kapcsolatokat ez a feszültséggel és aggodalommal teli várakozás. De egy jól működő kapcsolat is bármilyen(ennél sokkal kisebb) akadály miatt is meginghat. A ...rokonom....férje félrelépett egyszer, amikor nem akart már évek óta jönni a baba.De pár nap múlva visszament a feleségéhez, bocsánatot kért, és elmondta, hogy azért tette, mert nem érezte már magát férfinak. Viszont a félrelépés se tette helyre az önbecsülését, csak még a bűntudat is társult hozzá. Viszont nyárra várják a harmadik babát. És azóta is együtt vannak."
Köszönöm neki, hogy ezt megosztotta velem, viszont kértem, hogy egy riportot készíthessek a történet főszereplőjével.Mert nagyon sok kérdésem lenne hozzá. Többek között arra keresem a választ, hogyan kell nem rágörcsölni. Egy másik hasonló esetnél felmerült már, hogy esetleg a megcsalás indított el egy olyan lelki folyamatot, amiben már nem ragaszkodott görcsösen a kisbabához, sőt talán a házassághoz se :), és aztán jött a gólya. De ez csak találgatás, ezért szeretnék a fenti történet főszereplőjével - nevezzük az egyszerűség kedvéért Zsanettnek - elbeszélgetni.Érdekel az is, hogy Zsanett, hogy bocsátott meg a félrjének, maradéktalanul megbocsátott-e, valamint azt is, hogy a sokéves próbélkozás után természetes úton fogant-e a baba, vagy mesterségesen. Közben milyen lelki folyamatok játszódtak le Zsanettben, és a férjében. Szóval ezek mind nagyon fontosak lennének, mert továbbra is a lényeg, hogyan kell nem rágörcsölni, ahhoz, hogy idetaláljon a gólya.
Volt aki a tegnapi nap folyamán azt mondta - szintén családi, de nem saját tapasztalat alapján - hogy a megcsalást semmilyen szinten nem tartja elfogadhatónak, pláne nem ebben a helyzetben. Ő a családban lévő sokáig próbálkozó házaspár nőtagján évekig látta, hogy ez mennyire megviseli lelkileg, és ha erre még a férje megcsalta volna, akkor mondjuk úgy, hogy a feleségnek az egy érvágás lett volna.
Ezt az "állapotot" is sokan másképp viselik. Én magamról tudom, hogy hullámvölgyek jönnek-mennek évek óta, próbálkozom mindig előrébb jutni a folyamattal, de sajnos vannak időszakok, amikor borzasztóan elkeseredek. Ilyenkor jönnek a "mi van ha nekünk sose lesz gyerekünk?" kérdések, ilyenkor jönnek a könnyek, és egy-egy kisbabafotótól a falnak tudnék menni. Félreértés ne essék, én mindenkinek örülök, akinek van, vagy hamarosan lesz kisbabája. Nem az essik rosszul, hogy nekik lesz, hanem az, hogy nekem nincs. Szóval ezt az időszakot is mindenki másképp viseli, és mindanniyan mások is vagyunk, és a férjünk is más :), ezért nem ítélkezhetünk senki felett.
.jpg)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése